Project Description

Ha inváziós fajt (Invasive Alien Species – IAS) említ az ember, laikusként akarva akaratlanul egy csillagközi invázióra asszociálhatunk és rögtön megelevenedhetnek a sci-fis földönkívüli filmek jelenetei, melyek a Föld elleni invázió során játszódnak.

Szóval kezdjük azzal, hogy mit is értünk invázó alatt, ami itt a Föld bolygón, a szemünk láttára zajlik. Egy szóban való magyar megfogalmazására talán az „elözönlés” a legtalálóbb kifejezés. Azt a folyamatot értjük invázió alatt, amikor egy faj sikeresen leküzdi a barriereket, – a természetes terjedési akadályokat (például folyók, tengerek, sivatagok) – és  tömegesen elszaporodik.  Ebben sajnos a legfontosabb tényező az ember, – hisz ezeket a fajokat a kereskedelem által, akár tudatosan, akár véletlenül – terjeszti, telepíti be.  Szándékos betelepítés akkor történik, amikor például halállományt tenyésztenek halászat vagy sporthorgászat céljára, kitelepítenek bizonyos állatfajokat a vadonba, termesztik és szaporítják a növényeket a kertészetek számára. Ez a fajta betelepítés a remélt gazdasági haszon miatt történik, az esetleges negatív következményeket figyelmen kívül hagyva. Nem szándékos behozatalról beszélhetünk, ha például hajók ballasztvizében szállított „potyautasok” érkeznek.

A biológiai invázió elsô nagy hulláma a földmûvelés és állattenyésztés elterjedésével párhuzamosan zajlott le, ekkor az emberek még nem figyeltek fel a jelenségre.   Az invázió második hulláma a nagy földrajzi felfedezéseket, illetve az Újvilág meghódítását követôen indul meg. Ez idôben egybeesik a botanikai (azon belül is elsôsorban a rendszertani) kutatások fellendülésével, ami Linné munkásságában csúcsosodik ki. A jövevény fajokról szóló elsô tudományos dolgozat Linné tanítványának, Johan Flygare-nek 1768-ban Uppsalában megjelent, De coloniis plantarum címû munkája (Priszter1997). Ezt követôen egyre gyarapodó számban jelentek meg a jövevény fajok megtelepedésérôl és térhódításáról szóló beszámolók. Ezek elôször a termesztett növények kivadulásairól számolnak be, de a XIX. századtól egyre gyakrabban szólnak a nem szándékosan behurcolt fajok (pl. gyomok) terjedésérôl. Az invázió mechanizmusaira vonatkozó egyik elsô hipotézist Darwin fogalmazta meg 1859-ben, A fajok eredete címû mûvében. Szerinte elsôsorban a nem ôshonos genusok fajai a sikeresek, tágabb értelemben minél kevésbé vannak egy fajnak az új hazában rokonai, annál inkább képes elszaporodni, mert a verseny a közeli rokonok között a legerôsebb (Rejmanek 1996).  Tehát nem a legerősebb fajok maradnak életben, hanem azok, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni.

Jellemzően a jövevény fajok nagyobbik része valamilyen módon beépülnek a táplálékláncba, néhányuk viszont – amelyeknek nincs az új területen a már jól megszokott fogyasztója, és más sem tölti be ezt a szerepet – képesek hirtelen elterjedni, illetve tért hódítani, veszélyeztetve ezáltal a természetes életközösségek ökológiai egyensúlyát. A nem honos fajok inváziója így elsősorban a biológiai sokféleséget veszélyezteti, főként természetvédelmi hatással bír. Magyarország például azért lett édenkert az özönfajok számára, mert a fenntarthatósági szempontokat figyelmen kívül hagyó mezőgazdasági tevékenység végletekig felbolygatta az őshonos táj rendjét, így az már szinte képtelenek határt szabni a betolakodók terjeszkedésnek, rendkívül csekély lett az invázióval szembeni ellenálló képessége.

Ismerjük meg faji szinten közelebbről ezeket az inváziósnak nevezett növény és állatfajokat, amelyek Magyarországon a legnagyobb felfordulást okozzák. Az alábbiakban bemutatom a “toplista” első 10 helyezettjét, vagyis azt a 10 növény- ás állatfajt, amelyek a hazai szakemberek szerint a legkomolyabb veszélyt jelentik a honi természeti értékekre, gazdaságra és a társadalomra.

  1. Cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa)

Észak-Amerikából származó cserje vagy kisebb fa, amely elsősorban az Alföldön terjed, de kisebb-nagyobb mértékben országszerte jelen van már. Ártereken, vizes élőhelyeken különösen nagy, összefüggő tömegben lép fel, jelentősen átalakítva ezzel a jellemző életközösségeket, és akadályozva az erdészeti és vízügyi munkát. A természetes aljnövényzetet és a fásszárúak felújulását gátolja, kiszorítja az őshonos növényzetet.

  1. Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)

Kelet-ázsiai eredetű fa. Főleg száraz és meleg termőhelyeken telepszik meg, ezzel gyakran veszélyeztet jó állapotú, sok ritka fajnak otthont adó sziklai élőhelyeket. Allelopatikus hatásával és árnyékolásával átalakítja a nyílt gyepi életközösségeket. Településeken utak és falak repedéseiben is megtelepszik, nehezen irtható gyomfa.

  1. Magas és kanadai aranyvessző (Solidago gigantea, S. canadensis)

Észak-amerikai eredetű fajok, amelyek dísznövényként kerültek Európába. Mára országszerte elterjedtek, főleg bolygatott nedves élőhelyeken, ártereken, erdőirtásokon, parlagokon lép fel hatalmas, összefüggő tömegben, de szárazgyepekben is sokfelé láthatóak telepei, illetve tájidegen faültetvények gyepszintjét is gyakran borítják. Bár gazdasági felhasználása sokrétű (mézelő, gyógynövény), virágpora sokakból allergiát vált ki.

  1. Közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca)

Észak-Amerikában őshonos faj. Az Alföldön, elsősorban a homokos talajú területeken mindenfelé gyakori. A bolygatás utáni felületeket gyorsan ellepve akadályozza azokon a természetközeli növénytársulások regenerációját. Tejnedve mérgező, de számos gyógyászati felhasználása is ismert. Jó mézelő növény, ugyanakkor nagy virágzó tömege elvonhatja a méheket haszonnövények (pl. napraforgó) megporzásától.

  1. Japánkeserűfű-fajok (Fallopia sect. Reynoutria)

Ebbe a csoportba két nehezen elkülöníthető faj (Fallopia japonica, F. sachalinensis) és hibridjük (F. × bohemica) tartozik. A szülőfajok Kelet-Ázsiából származnak, a hibrid Európában keletkezett. Üde szegélytársulások, árterek, de akár építkezési területek, parlagok vegetatívan terjedő, nehezen irtható gyomfaja. Árnyékolásával és allelopatikus hatásával kiszorít minden más növényfajt, egyfajú állományokat hoz létre. Az utak tönkretételével, patakmedrek eltömítésével komoly károkat okoz az infrastruktúrában. Gyógyászati és gasztronómiai felhasználásai ismertek.

  1. Fehér akác (Robinia pseudacacia)

Észak-amerikai eredetű fafaj, amelyet XIX. században kezdtek nagy mennyiségben telepíteni, s azóta a legnagyobb borítású hazai fává vált. Elsősorban gyenge termőtalajú, alföldi és dombvidéki területekre ültetik. Az erdészek és a méhészek egyik legfontosabb haszonnövénye, ugyanakkor kiváló terjedőképessége miatt az ültetvényekről kiszökve szinte bármilyen, nem túl nedves, bolygatott élőhelyen megtelepszik és szinte kiirthatatlanná válik. Emiatt útszéleken, árokpartokon, erdőirtásokon, bolygatott gyepeken országszerte elterjedt. Állományaiban gyorsan átalakítja maga alatt a talaj összetételét, nitrogéntúlkínálatot idéz elő, ami csak néhány nitrogénigényes gyomfaj számára kedvező. Az őshonos fajoknál jóval kevesebb állatnak kínál táplálékot és búvóhelyet.

  1. Ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia)

Észak-Amerikából származó, egyéves lágyszárú. Alapvetően egy pionír stratégiájú növény, amely mára az országban mindenütt elterjedt gyommá vált. Természetközeli állapotú növénytársulásokban általában nem marad fenn sokáig, mert gyenge kompetítor, viszont alkalmi bolygatások esetén bárhol megjelenhet. A legnagyobb kárt okozó gyomnövény szántóföldeken, emellett a legsúlyosabban allergén növényünk.

  1. Zöld juhar (Acer negundo)

Észak-amerikai származású, pionír jellegű fafaj. Elsősorban ártereken, vizes élőhelyeken hódít, de ruderális termőhelyeken is előfordul. Ártéri erdőkben az őshonos fafajok (füzek, nyárak) komoly konkurense, erősen gátolja az élőhely természetes fafajainak felújulását.

  1. Kései meggy (Prunus serotina)

Észak-Amerikából betelepített, többnyire alacsony növésű fafaj. Elsősorban gyenge termőképességű talajokon remélt tőle hasznot az erdészet Európa több országában, de a várakozásokat nem váltotta be, sőt, az ültetvényekről kiszabadulva sűrű cserjeszintet alakított ki egyéb erdőtípusokban is. Magyarországon elsősorban a homokos talajú területeken elterjedt, azon belül szinte mindenféle erdős és cserjés élőhelyen képes fertőzni. Akadályozza a természetes gyepszint és újulat kialakulását, kiszorítja a fényigényes fajokat.

  1. Kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum)

A Kaukázusból származó, 3-5 méter magasra növő évelő lágyszárú, amely dísznövényként került az európai botanikus kertekbe. Magyarországon elsősorban csapadékosabb területeken (Nyugat-Dunántúl, Magas-Bakony, Északi-középhegység) fordul elő, ahol erdőszegélyeket bolygatott gyepeket, útszéleket foglal el. Állományaiból erős árnyékolásával kiszorítja a fényigényes fajokat. A növény furanokumarinokban gazdag, ezért érintésre a bőrt hosszú időre fényérzékennyé teszi. Napfény hatására a bőr felhólyagosodik, és nehezen gyógyuló gyulladás alakul ki rajta.

  1. Házimacska (Felis catus)

Az első helyre került két faj közül a házimacska (Felis catus) esetében Csorba (2017) vitatja, hogy háziállatok beilleszthetőek-e az inváziós fajok definíciójába, vagyis hogy idegenhonosnak tekinthetőek-e. A természetvédelmi kezelők ugyanakkor a területek több mint felén (51%) úgy látták, hogy a legveszélyesebb fajok közé tartozik, aminek oka elsősorban a predációs tevékenysége.A macskát a Földközi-tenger keleti részén háziasították körülbelül 3000 évvel ezelőtt. Figyelembe véve, hogy mennyire kedvelt a macska háziállatként, nem meglepő, hogy a XXI. századra a világ szinte minden pontjára eljutott. Ez a faj komoly ragadozó, nemcsak az őshonos madárvilágot veszélyeztetheti, hanem más állatokat is. Különösen a szigetekre igaz ez, ahol a bennszülött fajok úgy alakultak ki, hogy viszonylagos elszigeteltségben voltak a ragadozóktól. A macskák kivadulásának legnyilvánvalóbb következménye, hogy predációs hatást fejthetnek ki a natív ragadozó populációkra, ennek eredményeképpen számos faj helyi vagy regionális kihalása várható.

  1. Harlekinkatica (Harmonia axyridis)

A kelet-ázsiai eredetű harlekinkaticáról (Harmonia axyridis) Merkl (2017) megállapítja, hogy a bogarak közül az egyetlen olyan jövevényfaj, melynek felbukkanásában a szándékosság szerepet játszott. Nyugat-Európába ugyanis szándékosan telepítették be a levéltetvek elleni védekezés céljából, onnan viszont saját erejéből terjeszkedett tovább kelet, dél és észak felé, így érte el hazánkat is 2008-ban. 2011-től tekinthetjük özönfajnak, mert ettől kezdve jelentkezik óriási egyedszámban.  Ez az állat a lakástulajdonosok számára is kellemetlen lehet, mivel télen védett helyet keresve magának gyakran megszállja a házakat. A harlekinkatica képes kiszorítani más őshonos katicafajokat, Magyarországon például a hétpettyes katicát (Cocinella septempunctata) veszélyezteti. Terjedési képessége rendkívül jó, ez teszi lehetővé, hogy gyorsan tudjon gyarmatosítani új tartományokat. Becslések szerint 50-100 kilométert képes haladni évente.

  1. Ezüstkárász (Carassius gibelio)

Egyéb nevei: ezüst gibbélió, kínai kárász, jövevényponty, kövikárász. Őshazája Kelet-Ázsia és Szibéria, mára azonban Európa vadvizeiben is elterjedt. Háziasított rokona a közismert aranyhal (Carassius auratus auratus).

  1. Muflon (Ovis musimon (aries)

Eredeti vagy legalább túlnyomórészt tiszta vérű, vad muflonállomány csak Szardínián és Korzikán él. A muflont Európa sok részére vadászati célokból telepítették be. Hazánkba Forgách Károly gróf hozta be, aki az 1868-69-es években 10 muflont hozatott a gimesi (Nyitra megye, lásd: Gímes) vár melletti vadaskertjébe a brüsszeli és a frankfurti állatkertből. Később Magyarország több vadaskertjébe és erdőterületére betelepítették. Ma szigetszerűen megtalálható hazánk valamennyi középhegységi részén (Mátra, Bükk, Zempléni-hg, Börzsöny, Dunántúli-khg.). Helyenként – például az erdei talajokon – problémát jelent, hogy a hosszú paták akadályozzák a járásban. A faj nagy alkalmazkodóképességét bizonyítja a rengeteg házijuhfajta, amelyeket igénytelenségük folytán az összes földrészen, a legkülönbözőbb élőhelyeken hasznosítanak gyapjú-, hús– és tejtermelésre.

  1. Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus)

A törpeharcsa Észak-Amerika őshonos harcsafaja, de ma már a világ számos országába eljutott. Egy meglehetősen tág tűrőképességű faj, amely képes elviselni olyan szélsőséges környezeti feltételeket is, mint például a vízszennyezés. Ennek segítségével képes sikeresen megtelepedni a természetes elterjedési területén kívüli tartományokban is. Kész betemetni magát az iszapba, hogy elkerülje a kedvezőtlen hatásokat. Vannak aggodalmak arra nézve, hogy a törpeharcsa negatívan befolyásolhatja a pisztráng horgászatot, az édesvízi rákokat és az angolnákat, de egyelőre nincs semmilyen komoly bizonyíték, amely alátámasztaná a faj káros környezeti hatásait.

  1. Dámvad (Dama dama)

A Dama nem a felső pliocén korban alakult ki Ázsiában. A dámszarvas a fokozódó vadászat miatt eredeti elterjedési területén egyre ritkábbá vált. A 19. század során kihalt Észak-Afrikában.1900-ra eltűnt Görögországból és az 1950-es évekre kihalt Szardínián is. Eredeti elterjedési területének ázsiai részén is egyre ritkább fajjá válik. Korábban Etiópiában is élt, amiről egy több mint 1000 éves barlangfestmény tanúskodik, de onnan már régen kihalt. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy bár eredeti elterjedési területének java részéről kihalt vagy nagyon megritkult, mégsem számít veszélyeztetett fajnak, mert betelepített állományai világszerte nagyok.

  1. Kínai razbóra (Pseudorasbora parva)

Gazdasági szempontból jelentéktelen, sőt inkább kárt okoz, hiszen tömeges jelenléte esetén az ivadéknevelő gazdaságokban a természetes táplálékot és a takarmányt is elfogyasztja, így csökkenti a haszonhalak gyarapodását.

A kínai razbóra Ázsiából származik, de Európába is betelepítették, ahol ma már inváziós fajnak számít.

A halat először a romániai Dâmbovița megye Nucet nevű község tavacskáiba telepítették be. Ez az 1960-as években történt, de azóta a kínai razbóra a tavakból kiszabadulva már a Dunába is eljutott. Az első példánya alapján előfordulását 1963-ban jelezték a paksi tógazdaságból. Terjeszkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik, mert jó alkalmazkodó képességének köszönhetően napjainkra meghódította egész Európát.

  1. Spanyol meztelencsiga (Arion lusitanicus (vulgaris)

A spanyol csiga az Ibériai-félszigetről származik, az 1990-es évek elejére északon elérte Skandináviát, keleten Ausztriát  A szúrós, büdös növényeken kívül minden zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.

  1. Naphal (Lepomis gibbosus)

Őshazája Észak-Amerika keleti fele, Kanadától egészen Floridáig.

Magyarországra inváziós fajként az akvaristák közvetítésével jutott el, melyet a köznyelv elnevezett még cifrakárásznak, napkárásznak, japánkárásznak és amerikai naphalnak is  Más fajok ikráit és ivadékait pusztítja, ezzel kárt tud okozni a halgazdaságokban.

  1. Amurgéb (Perccottus glenii)

Az amurgéb mint ahogy neve is mutatja, az Amur folyóból származik. E halfajt Eurázsia északi részének az összes folyójába betelepítették, köztük OroszországbaUkrajnábaLengyelországbaKína és Koreai -félsziget északkeleti részeire.

Ezek után vegyük sorra az inváziós fajok elleni küzdelem lehetőségeinek repertoárját.  Itt érünk el ahhoz a kérdéshez, hogy a területek kezelőjének milyen megoldások állnak rendelkezésére, ahhoz hogy a „gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvet figyelembe véve, eleget tudjon tenni a területek ökológiai állapotának megvédéséhez szükséges feladatoknak.

Elsősorban fontos a betelepült fajok kutatása az „ismerd meg az ellenséged” mottó jegyében. Az invázióbiológiai kutatások történetében fontos mérföldkô Elton: The Ecology of Invasions by Animals and Plants címû könyvének megjelenése 1958-ban. A könyv hatására kezdôdött meg az inváziós ökológia elkülönülése az ökológia más területeitôl.  A invázióval kapcsolatos hazai kutatások hosszú ideig gyakorlatilag lemaradás nélkül követték a nemzetközi trendeket. A jövevény fajok elsô hazai megjelenésérôl viszonylag pontos florisztikai adatok állnak rendelkezésre, a fajok késôbbi terjedésérôl és – ami a legfontosabb lenne – jelenlegi elôfordulásáról már sokkal kevesebb a jól dokumentált ismeret .

Ha már megtörtént a baj, akkor védekezhetünk mechanikai úton (kaszálás, nyírás, kihúzás, legeltetés) , melyet a virágzás és magprodukció előtt el kell végezni.  Biologiai úton úgy, hogy hogy a behurcolt fajok ellen olyan természetes, az eredeti élőhelyen is jelen lévő – a célszervezetet károsító – biológiai ágenst (növénykórokozó gombák, károsító rovarok) próbálnak meghonosítani, amely specifikus a gazdaszervezetre, egyben képes időről időre jelentős gradáció révén azt visszaszorítani . A parlagfű (Ambrosia artemisiifolia) ellen is számos biológiai védekezési módszerrel és élő szervezettel (pl. Puccinia xanthii, Zygogramma suturalis) folytattak kutatásokat nemzetközi szinten, azonban elfogadható, hosszú távon és jelentős területen eredményes gyakorlati módszert sajnos mostanáig nem sikerült kidolgozni.

A nemzetközi és eddigi hazai kutatási eredmények ismeretében kijelenthető, hogy a kémiai védekezés számos özönfaj ellen jelenthet hatékony kiegészítő megoldást. A kémiai védekezési eljárások kidolgozása és végrehajtása során két alapvető elvet kell fokozottan szem előtt tartani, illetve együttesen teljesíteni: a kezelésnek biztonságosnak és hatékonynak kell lennie. A biztonság jelen esetben kiterjed a készítményt kijuttatókra, valamint az élő (pl. nem-célnövények, beporzást végző rovarok, gerincesek) és élettelen környezeti elemekre (felszín alatti és feletti víz, talaj, levegő) A kémia védekezés alapvetően a mezőgazdaságban használt és növényvédő szerként engedélyezett készítmények speciális felhasználását jelenti. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a készítmények ilyen irányú alkalmazása csak érintőlegesen tartozik a növényvédő szerek engedélyezését szabályozó nemzetközi jogszabályok (pl. 1107/2009/EK Rendelet) hatálya alá, hiszen azok kifejezetten a növénytermesztésben való használatot hivatottak keretek között tartani. Az özönnövények ellen végrehajtott hazai beavatkozások legelterjedtebb eszköze a glifozát hatóanyagot tartalmazó, forgalomba hozatali és felhasználási engedéllyel rendelkező, készítmények köre. A glifozát hatóanyagot a növény a klorofillt tartalmazó zöld részein keresztül veszi fel. A hatóanyag innen transzlokálódik a gyökerekbe, tarackokba, rizómákba . A folyamat viszszafordíthatatlan, az érintett növény elpusztul. Mivel a glifozát a növényben való mozgása folyamán a szaporítóképletekbe is eljut, így hatása az évelők esetében is a növény pusztulásához vagy maradandó károsodásához vezet. Glifozát hatóanyagot tartalmaz például a Medallon Premium szabad forgalmú gyomirtó szer is, ami szakképesítés nélkül is hozzáférhető. Engedélye alapján alkalmazható mezőgazdaságilag nem művelt területeken (utak, útpadkák, vízmentes állapotú vízelvezető árkok, ipari létesítmények, üzemanyagtöltő állomások, repülőterek, vasúti pályatestek), valamint lakott területeken, kiskertekben, temetők totális gyom- és cserjeirtásra, ahol azt más jogszabály nem tiltja.

A védekezési programok megtervezéséhez és sikeres kivitelezéséhez számos szakterület együttes, egymást támogató együttműködése szükséges, hiszen a mit, miért, hogyan, mivel kérdések megválaszolása csak a témában jártas olyan gyakorlati szakemberek képesek, akik kimozdulnak a szokásos mindennapi gondolkozásmenetükből, és nyitottak más szakterületek érvanyagának megismerésére, ezáltal új megközelítések kidolgozására és azok végrehajtására.

Ismerjük meg a törvényi rendelkezéseket!

EU rendelet: az Európai Parlament és a Tanács 1143/2014/EU rendelete az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről.

Kormányrendelet: 408/2016. (XII. 13.) Korm. rendelet az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről
A Bizottság (EU) 2016/1141 végrehajtási rendelete (2016. július 13.) az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jegyzékének elfogadásáról.

Aki tevékenységével vagy mulasztásával az EU rendeletben, illetve jogszabályban meghatározott, idegenhonos inváziós fajjal kapcsolatos bejelentési, vészhelyzeti intézkedési, helyreállítási és egyéb előírásokat, valamint hatósági határozatban foglaltakat megsérti, idegenhonos inváziós fajokkal kapcsolatos bírságot fizet.

A Korm. rendelet alapján az inváziós bírság mértéke:

  1. a) adminisztrációs kötelezettségek megsértése esetén 10 000 Ft – 200 000 Ft,
  2. b) engedélytől eltérően folytatott tevékenység esetén 100 000 Ft – 500 000 Ft,
  3. c) engedély nélkül végzett tevékenység esetén 100 000 Ft – 2 000 000 Ft,
  4. d) ha a jogsértés jelentős mértékű kárt okoz, 500 000 Ft – 20 000 000 Ft.

Az inváziós fajokról szóló cikkem záró gondolataként szeretném Dr. Kopácsi János szavait tolmácsolni. “Bánjunk óvatosan az invazív kezdetű jelzős szerkezettel. Ahol az ember beavatkozik a természetbe, ott felborul az addigi egyensúly. Jelenleg az inváziós idegenhonos fajokat tartják a globális biodiverzitás csökkenés második fő okának, közvetlenül az élőhelypusztítás mögött. Az élőhelypusztulás nem az ember elsődleges tevékenységének az eredménye? Maga az ember eddigi tevékenysége a természetben, a természettel nem invazív folyamat? “

Jelenleg közel 8 milliárd ember él a földön. https://www.worldometers.info/hu/ Az ENSZ legoptimistább becslése szerint 2050-re 9 milliárd lesz a Föld lakosságának száma, és a 32 mai felmérések szerint az emberek értékrendje keveset fog változni – ez pedig megpecsételheti mindannyiunk és Földünk jövőjét (Jenkins, M. 2003). Az embereknek ételre, vízre van szüksége, legalább az alapfeltételeket meg kell teremtenie az életben maradásához. Ezért egyre nagyobb területet foglal el, természetes területeket alakít át és foglal el. Az állatok pedig tiltakoznak, féltik a felségterületeiket, ami élelmet, ivóvizet, szaporodási lehetőséget jelent számukra. Az életüket, a létüket, területüket védik. Mi meg csodálkozunk, ha a medve bejön a lakott területekre, az ő volt élőhelyére, de már jönnek a farkasok, és a többi állat is.

Összességében elmondható, hogy a biodiverzitás rohamos gyorsaságú csökkenésének megállításához leginkább az emberiség egészének attitűdváltozására lenne szükség, amelyre sajnos jelenleg elég kicsi esély van.

Forrás:

Írta: Sándor Anita