Project Description
A helyzet az, hogy manapság egyre több a szemét. Van belőle mindenhol: otthon, a suliban, az utcán, az erdőben… Lassan már azt sem tudjuk,hová tegyük ezt a sok „felesleget”. Bármerre járunk, bármibe kezdünk, nem telik el úgy nap, hogy ne dobnánk ki valamit. Vagy inkább sok „valamit”. Igaz ugyan, hogy azután a kukás kocsi elszállítja mindezt a ház elől, de vajon hová? Jó helyre? A nagy autó a szemetünket égetőbe vagy lerakóra viszi. Egyik sem igazán jó megoldás, mivel működésük többféle módon szennyezi a környezetet, károsítja az emberek és más élőlények egészségét is. Ráadásul az energia és a nyersanyagok – mint a kőolaj, ércek, ásványok, növényi anyagok stb., –melyek felhasználásával az eldobásra ítélt tárgyak készülnek, így mind-mind a semmibe vesznek, azaz elpazaroljuk őket.
Legjobb, ha igyekszünk minél kevesebb szemetet „előállítani”. Ha tárgyainkat a lehető legtovább használjuk; megjavítjuk, amit lehet, a feleslegeseket pedig nem kidobjuk, hanem elajándékozzuk vagy elcseréljük; vásárláskor minél kevesebb csomagolást viszünk haza; stb., akkor nem lesz annyi hulladék, ráadásul kevesebb energiát, nyersanyagot, élőhelyet veszünk el a környezetünktől. Ezt hívjuk „megelőzés”-nek, s ez a legfontosabb, mert így segíthetünk leginkább a problémán. Azt a hulladékot pedig, ami elkerülhetetlenül képződik, lehetőleg gyűjtsük szelektíven, hogy újrahasznosíthassák, azaz a kidobált tárgyakból új eszközök készülhessenek. Jobb az élővilágnak és jobb nekünk is, hisz így kevesebb hulladékról kell gondoskodni, és kevésbé szennyezzük a környezetet. Szelektív gyűjtés A szelektív gyűjtés lényege, hogy egymástól elkülönítve gyűjtjük az újrahasznosítható hulladékot és a maradék szemetet. Az otthon vagy a suliban félretett papírt, üveget, műanyagot, fémet, szerves (növényi eredetű) hulladékot és veszélyes hulladékot leadhatjuk hulladékudvarokban vagy vihetjük az utcákon, iskolákban található szelektív tárolókba. Ezekről a gyűjtőpontokról azután rendszeres időközönként különböző gyárakba, üzemekbe szállítják az anyagokat, feldolgozzák őket, és újra valamilyen használati eszközt készítenek belőlük (újrapapír füzetet, karton dobozt, műanyag padot, kerítést, fóliát stb.) A veszélyes hulladékokat ártalmatlanítják.
A városokban található hulladékudvarok olyan bekerített területek, ahol különféle hulladékok fogadására alkalmas konténerek állnak. Általában papírt, üveget, fémdobozt, műanyag (PET) palackokat, javíthatatlan háztartási eszközöket, néhány fajta veszélyes hulladékot várnak ide. Néhány településen, városban nem hulladékudvarok nyíltak, hanem utcai gyűjtés folyik: a szelektívgyűjtő-edények (konténerszigetek) közterületeken találhatók meg. Az egymás mellé állított, színes kukákba többnyire üveget, papírt, fémet és műanyagot Egyre érdekesebb szemétszállítási megoldásokat találnak ki világszerte azért, hogy a lakók jobban odafigyeljenek a környezetükre. A legtöbb helyen anyagilag ösztönzik a környezettudatos életmódot, Szöulban például nem kell fizetni a feldolgozható hulladékok elszállításáért. A háztartási hulladék kezelése a világon mindenhol probléma. A fejlett országok legtöbb városában másként próbálják elérni, hogy lakók szelektíven gyűjtsék a szemetet. Egyben mindenhol érződik a hasonlóság: a szemétszállítás pénzbe kerül, sok pénzbe. A legtöbb országban az „amennyit szemetelsz, annyit fizetsz” elv működik, csak épp a módszer más, írja a Greenfo.
Az olasz Roncade városában például a helyi hatóság mindent megtesz, hogy rávegye polgárait a szelektív hulladékgyűjtésre. Minden családnak öt dobozt adnak, öt különböző hulladéktípushoz, ezért éves díjat fizetnek, ám a nem feldolgozható hulladékért minden egyes alkalommal külön kell fizetniük. Az eredmény magáért beszél, öt év alatt a feldolgozható hulladék aránya 14 százalékról 80 százalékra ugrott. Az amerikai Seattle-ben minden családnak három kukát adnak, egyet a feldolgozható hulladékoknak, egyet a kertben levágott fűnek, lomboknak, egy harmadikat pedig a normál szemétnek, amelyhez különböző nagyságú kukát választhat a lakó. Mérettől függően kell többet vagy kevesebbet fizetniük Seattle polgárainak.
A belgiumi Flanders-ben a kukásautók meg tudják mérni a szemeteskuka súlyát. Ezek után a kukán lévő mikrochippel azonosítják a tulajdonost és a hulladék nagyságával arányban vonnak le a számlájáról egy bizonyos összeget. Ha a lakók számláján nincs elég pénz, akkor nem ürítik ki a kukákat.
Dél-Korea fővárosában, Szöulban a feldolgozható hulladékokért nem kell fizetni, ezzel szemben a többi szemetet előre vásárolt zacskókba kell tenni. Ezt a rendszert 1995-ben vezették be a nagyvárosban, a szelektív gyűjtés azóta megduplázódott. Forrás: BBC News
Ki így, ki úgy oldja meg a szemétszállítást a világban. De, hogy a települések lakói is odafigyeljenek a környezetükre ez, nálunk még gyerekcipőben jár. A világ több városában bevett gyakorlat, hogy pénzzel veszik rá a polgárokat a környezettudatos életre. A háztartási hulladék kezelése a világon mindenhol probléma. A fejlett országok legtöbb városában másként próbálják elérni, hogy lakók szelektíven gyűjtsék a szemetet. Egyvalamiben mindenhol érződik a hasonlóság: a szemétszállítás pénzbe kerül, sok pénzbe. A legtöbb országban az „amennyit szemetelsz, annyit fizetsz” elv működik, csak épp a módszer más.
Írta: Sándor István
