Project Description

Pásztó a Zagyva völgyében fekszik, melyet mind keletről, mind nyugatról hegyek vesznek körbe. Nyugatról a Keleti- (Pásztói-) Cserhát hegyei magasodnak, keletről pedig a Nyugati- (Pásztói-) Mátra emelkedik a város fölé.  A két hegység valaha együtt képződött, de a Zagyva-folyó árkának lezökkenésével szétváltak egymástól.  Ezután már külön fejlődtek, és az alacsonyabb, lajtamészkő-foszlányokkal tarkított Kelet-Cserhátban részben eltérő életföldrajzi hatások jutottak érvényre, mint a jóval magasabb és tagoltabb Nyugati-Mátrában. Ezt tükrözi az is, hogy a növényföldrajz a két területet eltérő flórajárásokba sorolja: a Kelet-Cserhátot a Neogradense, míg a Nyugat-Mátrát az Agriense flórajárásba. (HARMOS– SRAMKÓ 2000 )

A Pásztói-Mátra flórája és faunája rendkívül változatos, nagy eszmei értéket képviselő az élővilága, aminek megőrzése és fenntartása, egyik célkitűzése a Nyikom HTK számára. A biológiai sokféleség védelmét, az ismeretek egyre szélesebb körű társadalmi réteggekkel való megosztásával elősegíthetjük. Ezért szeretném az alábbiakban Harmos Krisztián és Sramkó Gábor könyve alapján röviden ismertetni a helyi védett fajainkat és felhívni a kirándulók, sportolók figyelmét ezeknek a megóvásának fontosságáról.

A Nyugat-Mátra élőhelytípusait négy csoporta osztva mutatom be, védett flórájuk és faunájuk alapján.

Első csoport a száraz pusztai gyepek, melyek nyílt szilikát-sziklagyepek záródásával jönnek létre. A terület egyik leggyakoribb növénytársulása, a mészkerülő lejtősztyeprét. Védett növényfajai között szerepel a tavaszi hérics, a pontusi-pannon harangcsillag, a selymes peremizs, a macskahere, a nagyezerjófű, a tarka imola és a leánykökörcsin. A lejtősztyeprétekhez kötődik területünk egy legfőbb növénytani értéke, a délkelet-európai-mediterrán elterjedésű zöldes kígyókapor.  Ez a ritkaságként számontartott ernyősvirágzatű faj elterjedt a Pásztói-Mátrában, főként gerincközeli részeken élnek nagy egyedszámú állományai. Kiemelkedő zoológiai érték a több nemzetközi természetvédelmi listán is szereplő, hatalmas termetű egyenesszárnyú, a fűrészlábú szöcske. Egy-egy példánya a Görbe-bérc  tisztásáról került elő. Legözelebbi előfordulása az Óvár déli kitettségű sziklagyepe.

Második csoportba a sziklai élőhelytípusok tartoznak. Igen értékesek a sziklaletörések tetjén kialakult északi gyöngyvesszős cserjések, ahol például a tarka nőszirom, a turbánliliom, az apró termetű pézsmaboglár talált otthonra. A sziklai cserjések állatvilágának értékes tagja a szirti gyöngyvesszőn élő nagy fehérsávoslepke. Ez a déli kontinentális elterjedésű lepke hazánkban erősen megritkult, de szerencsére a Pásztói-Mátrában még erős állományai élnek.

Harmadik csoportot a hegyi rétek alkotják. A hegyvidéki erdők kiirtása után, az évszázados gazdálkodás eredményeként keletkezett gyepek ezek, ahol sikeresen megtelepedett  a mátrakeresztesi Nagy-rétekről előkerülő szürkezöld palástfű vagy a szórványosan előforduló agárkosbor. Faunáját tekintve érdekességként megemlíthető a kifejezetten hegyvidéki, hazánkban ritka tolvajpoloska nagy egyedszámú populációja a Nyikom-réten. Ugyancsak ezen az élőhelyen láthatjuk késő nyáron repülni a közkedveltebb lepkék ritka képviselőjét, a lápi hangyaboglárkát. Ezt a védett boglárkalepkét Európa-szerte a kipusztulás veszélye fenyegeti. Mivel táplálékspecialista, életlehetőségei erősen függenek tápnövényének , a kornistárnicsnak az előfordulásától.

Végül a negyedig csoportba az üde lombos erdőket soroljuk. Az északias kitettségű hegyoldalakon, így pl. a Muzsla, Nyikom és a Szalajkás-tető kiterjedt szubmontán bükkösök találhatók. A társulásban az üde lomberdei fajok dominanciája jellemző, melyek közül kiemelhetőek a védett orchideák: madárfészek-kosbor, széleslevelű nőszőfű, kardos madársisak. Természetszerű állapotú idős bükkösökhöz kötődik a Mátrában nagyon megritkult, fokozottan védett fehérhátú fakopáncs. Az idős állományokban építi fészkát több ragadozómadár, így egyik legfontosabb természeti értékünk , a parlagi sas.

Felhasznált irodalom:

Harmos Krisztián – Sramkó Gábor: A Pásztói Mátra élővilága

Írta: Sándor Anita